Szeptember 18 a lebegő minorita: Copertinoi Szent József emléknapja
 |
|
Ludovico Mazzanti festménye
|
Copertinoban, a nápolyi királyság
egy kis falujában született szegény sorsú szülőktől. Szelíd, önmagába vonuló (teljesen
magába merült és érzéketlenné vált minden iránt, ami körülötte játszódott le) természetű
volt és kemény megpróbáltatásokat kellett elviselnie. Később mondta, hogy a noviciátust
ő már gyermekkorában elvégezte. 17 évesen felvették a kapucinusok, de gyenge
egészsége és a munkára való alkalmatlansága miatt nyolc hónap múlva
elbocsátották. Utána, némi nehézségek után, szolgának felvette egy minorita
kolostor. Itt megtanult írni, olvasni.
Végül jámborsága miatt felvették
a rendbe, méghozzá klerikusnak. 3 év múlva, 1628-ban nem annyira tudása, mint
inkább életszentsége miatt pappá szentelték. Isten bámulatos karizmákkal
ruházta föl engedelmes, türelmes és alázatos szolgáját: extázisai órákig
tartottak, levitációi (földről való felemelkedések) is gyakoriak lettek
szentmisék közben is, annyira, hogy sokan azt mondták: szerzetesi élete felét a
föld felett élte le.
A legendák szerint egy
kolostorban egy festmény annyira lenyűgözte, hogy felrepült hozzá és egy ideig
a levegőben maradt. Más beszámolók arról tanúskodnak, hogy misék közben 30-50
centiméterrel lebegett a föld felett.
Legerősebb élménye volt mindennap a szentmise.
Közben minduntalan eksztázisba esett, úgyhogy szentmiséje esetleg öt óra
hosszáig is tartott. Jézus halála vagy más esemény, amelyről az olvasmányokban
szó esett, annyira hatott rá, mintha akkor történt volna. Egy virágvasárnapon a
passió e szavainál: „A keresztre vele. - szinte halottként zuhant a földre, és
ezalatt saját szavai szerint valóban közel járt a halálhoz. Hasonlóképpen
összeesett egyszer Pál megtérésének ünnepén e szavaknál: „Saul, Saul, miért
üldözöl engem?” (ApCsel 9, 4); hátrahanyatlott és karját kereszt alakban
széttárva hosszú időn át fekve maradt. Amikor ismét lábra állt, könnyezett,
gyengeségében az oltárra kellett támaszkodnia, majd így szólt: „Nagy hatalom
volt ez, nagy hatalom.”
József számára nem fantáziájának játékáról volt
szó, hanem annak közelségéről, Akit szeretett. Ő maga tette fel magának a
kérdést: Miért szomorkodom Jézus halála miatt, amely mégiscsak nagyon rég
történt? Miért tölt el szorongással a gyermek Jézus szemlélése, hiszen sok
ideje annak, hogy Jézus gyermek volt? Az Úr maga válaszolt neki lelkében: „Egykor
keresztre feszítettek, és meghaltam az emberekért; készségem azonban, hogy
meghaljak érted, örökre megmarad. Egykor gyermek voltam; a szeretetben pedig
mindig is az vagyok. Ha valaki gyermekként akar látni, gyermekként talál meg;
ha megfeszítettként, a megfeszítettként talál rám; vagy megostorozottként, vagy
más alakban mutatom meg magam neki. Szeretetem ugyanis olyan formában jelenik
meg, amelyben az emberek emlékeznek rám és szemlélnek engem.”
De a gonosz lélek is sokszor
zaklatta, néha látható alakban. Egyszer a protestáns János Frigyes herceg részt
vett szentmiséjén és látta őt elragadtatásban; ennek hatására két év múlva
katolikus lett.
Rendi elöljárói, hogy a
néptömegek áramlását megakadályozzák, sokszor áthelyezték eldugott
kolostorokba. Az inkvizíció is vizsgálatokat tartott több alkalommal, így
Nápolyban, Rómában, de nem sikerült semmiféle csalást rábizonyítani. X. Ince
pápa egyik kapucinus kolostorból a másikba helyeztette, végül 1657-ben került
vissza újra minorita rendházba, Osimoba.
 |
| Copertinoi Szent József szentélyben lévő koporsója - Osimo |
64 éves korában, lázban halt meg.
Utolsó szavai: "Keresztre feszített Jézusom, vedd magadhoz szívemet és
gyújtsd föl benne szereteted tüzét." XIII. Kelemen pápa 1767-ben avatta
szentté.
A Szűzanya iránti gyermeki
tisztelete mutatkozik meg a következő párbeszédben: „Az én anyám önfejű. Hozok
neki virágot, nem törődik velük; kedveskedek neki cseresznyével, nem kell neki.
Kérdezem hát, mit akar? S azt feleli: A szíved kell nekem. Szíved hódolata az
én eledelem.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése