szerda, február 18, 2015

Nagyböjti bevezető

Korunk találmányai, vívmányai sok nehézségtől megszabadítják az embert. Nem kell súlyos tárgyakat kézzel emelni, izmokat megfeszíteni, ott vannak a "targoncák", emelnek, adott helyhez visznek, leraknak. Nem kell kaszákat kalapálni, élesíteni és kézzel aratni, levág, csépel a gép. Nem kell postára járni és vaskos leveleket küldeni s várni napokat a válaszra, ott az e-mail, SMS… Sőt, akivel beszélek, láthatom is: skype… Pár perc és minden elintézve. 

Igaz, ez gyors ütemet is megkíván az embertől. Sőt általában nagy figyelmet is. A gépsor mellett pontosan kell megtenni ugyanazt az egy-egy mozdulatot akár percenkét többször is.
A külsőre figyeléssel elterelődik az ember gondolatvilága a befele nézéstől. Fontosabb a napi híreket a Tv-ben megnéznem, mint számadásra leülnöm és magamba néznem. Felületessé válok. Az élet rohan és én hagyom, hogy magával ragadjon.

A szent negyven nap alatt álljak meg mindennap és nézzem Jézust a keresztúton. Nézzem és gondolkozzam: mit tesz Ő, s mit kellene megtanulnom nekem tőle.

Pilátus előtt: csendes, okosan felel: "az én országom nem e világból való..." Nem könyörög méltányos ítéletért... Nem gyalázza ostorozóit, nem átkozza gúnyolóit.
Milyen vagyok én, ha megszólnak, rágalmaznak? Ha testi-lelki szenvedést okoznak? Nincs harag vagy gyűlölet bennem? Nem ítélek Pilátus módjára? Türelem, megbocsátás, él-e bennem? Tudok-e együtt érezni és vigasztalni a szenvedőkkel?

Vállára teszik a keresztet. Indul a Golgotára. Eszembe jutott valaha is megkérdezni: Miért? Hogy talán az én bűneim miatt akar engesztelést nyújtani Atyjának? Megéltem-e a szeretetet és megköszöntem-e neki valaha?
És én hogy fogadom a magam szenvedéseit? Türelmes elfogadásával kiállom-e a próbát és bizonyítom-e, hogy szeretem, így is hű maradok hozzá? Érzem-e, hogy az ő keresztjének pár dekáját most én viszem?

Minden állomásnál valahogy így álljak meg. Hagyjam a világot rohanni körülöttem és magam elé állítva szenvedésének egy-egy jelenetét. Elbeszélgetve erről vele, keresve a visszhangot magamban. Éljem át kínjait, mérjem le életem hogyanját, lássam meg ezen túl mit is kell tennem, ha szeretem.
Ezek közben, vagy ezek után nagyon tartalmasak lesznek gyónásaim.

Elcsendesedett nagyböjtöt, lelki megújulást és a végén örömteljes Alleluját!

Gyulay Endre

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

Nincsenek megjegyzések:

Nagycsütörtök: a legnagyobb szeretet pillanatai a legnagyobb árulás alkalmaivá is válhatnak

Lábmosás március 28., csütörtök Jn 13,1-15 Galaczi Tibor SP elmélkedése Fájdalmas tapasztalatunk, hogy nagyon sokszor az emberi életben a le...